Hogyan kezelhetjük az állandóan panaszkodó munkatársainkat?

Kutatások is megerősítik, hogy a krónikus panaszkodásnak fiziológiai hatásai is vannak: a rossz érzések ismételgetésének hatására megerősödnek a negatív gondolkodási mintáink az agyunkban, megkönnyítve ezzel a boldogtalan gondolatok ismétlődését. A negatív gondolatok uralma a hippocampust is károsíthatja, mely agyunknak az a része, amely a problémák megoldására és a kognitív működésére hivatott. Idővel a panaszkodók negativitás-függővé válhatnak, azaz vonzódhatnak a panaszkodó hozzáállással járó drámához.

Emellett a gyakran panaszkodók könnyen beleeshetnek a szélsőséges gondolkodás csapdájába is, azaz a dolgokat fekete-fehérben látják. Megoldások helyett inkább a problémákra fókuszálnak, és ezzel fenntartják a panaszáradat forrásait.

A panaszkodás ragadós

A panaszkodók sajnos más emberek hangulatára is hatással vannak: negatív és pesszimista módon gondolkodnak és reagálnak, anélkül, hogy észrevennék, hogy ezeket az érzéseket másokra is átragasztják.

Ez a fajta „transzfer” azonban evolúciós gyökerű, ugyanis az úgynevezett tükörneuronjaink segítségével agyunk folyamatosan monitorozza és öntudatlanul át is veszi a körülöttünk lévő emberek hangulatát, amely abban az esetben mindenképpen hasznos, ha veszélyről van szó, vagy éppen, ha pozitív érzelmekkel szeretnénk „fertőzni”. Azonban sajnos ez a folyamat akkor is működik, ha negatív érzések vannak terítéken, így előfordulhat, hogy ha sok a panaszkodó körülöttünk, mi is azokká válunk.

Miért panaszkodunk?

A panaszkodásnak természetesen pozitív oldala is van, méghozzá a negatív, frusztrációt keltő érzések kibeszélésével csökken a bennünk lévő stressz és feszültség. Azért panaszkodunk, hogy utána jobban érezzük magunkat és megkönnyebbüljünk, illetve, hogy valakinek elmondhassuk a minket foglalkoztató témákat, aki meghallgatja és átérzi a problémáinkat.

Emellett a panaszkodás manipuláció részeként is megjelenhet, hogy sajnálatot váltsunk ki másokból és így érjünk el egy célt.

A krónikus panaszkodás gyökerei azonban gyakran gyermekkorba vezetnek vissza, amikor így próbáltuk elérni, hogy figyeljenek ránk.

Hogyan kezeljünk egy panaszkodót?

A krónikus panaszkodók esetében az egyik legnagyobb kihívás, hogy nehezen fordítják a figyelmüket a megoldások felé, sokkal inkább merülnek el a problémák tengerében. Éppen ezért igyekezzük felhívni a figyelmüket arra, hogy a panaszkodás csupán addig a pontig hasznos, amíg kibeszéljük a bennünk lévő érzéseket és gondolatokat, de onnantól, hogy elkezdünk újra és újra ugyanarról beszélni anélkül, hogy megoldásokat keresnénk, átfordul destruktív (romboló) viselkedésformába.

Éppen ezért ilyenkor feltehetünk olyan kérdéseket, melyekkel kissé ki tudjuk zökkenteni a panaszkodót:

Milyen változásokra lenne szükséged ahhoz, hogy jobban érzed magad?

Mi az, amit tenni tudsz azért, hogy jobbra forduljanak a dolgok?

Tudod-e kontrollálni azt, ami miatt frusztráltnak érzed magad?

stb.

Érdemes azt is világossá tenni a panaszkodó fél számára, hogy miért jár jobban, ha nézőpontot vált, és a problémák felsorolását követően megoldások után néz. Ezzel célt adhatunk számukra, miközben az a szükségletük is kielégül, hogy kibeszélhessék magukat – hiszen nem tiltjuk meg, hogy elmondják, mi játszódik le bennük, de a következő lépés felé igyekezzük tolni őket.

Végül, de nem utolsósorban, ha esetleg épp te veszed észre magadon, hogy sokat panaszkodsz, érdemes elgondolkodnod azon, hogy miért van szükséged mások sajnálatára és együttérzésére és miért kényelmes számodra ez a pozíció?

Az állandó panaszkodás nem csak a panaszkodóra, de annak környezetére is negatív hatást gyakorol, így hát érdemes ezzel a témával foglalkozni, s ha kell, segítséget kérni.

Novák Dóra, online szerkesztő, újságíró

http://hrpwr.hu/fejlodes/cikk/hogyan_kezelhetjuk_az_allandoan_panaszkodo_munkatarsainkat


Nyomtatás