A vállalkozás: befektetés

Minden vállalkozás egy befektetés. A befektető (tulajdonos) a jelenleg rendelkezésre álló, de nélkülözhető erőforrásokat, anyagi javakat nem éli fel ma, hanem elteszi a későbbiekre abban a reményben, hogy a jövőben még több lesz belőle. Honnan lehet tudni, hogy megéri-e? Következzék egy pici számolás: tegyük fel, hogy 1.000.000 forintot fektet be valaki egy induló vállalkozásba, és majd 10 év múlva kíván a befektetett tőkéhez és az abból származó jövedelemhez hozzányúlni. Az érthetőség kedvéért tegyük fel, hogy az adott cég minden évben 2% hozamot termel. A tizedik év végén ez az összeg 1.219.000 forint lesz. Igen ám, de tegyük fel, hogy a bank a lekötött összegre évente 3% kamatot fizet. Ugyanaz az egymillió forint bankbetétben elhelyezve 1.344.000 forintot eredményez, és ami még fontosabb: teljesen kockázatmentesen.

Miért éri meg mégis sok ember számára a kockázatvállalás? Azért, mert a vállalkozás sokkal nagyobb hozamot képes termelni, mint egy egyszerű bankbetét. Emellett pedig nem csupán osztalékot (a tulajdonosnak járó pénzösszeget) fial, hanem napi elfoglaltságot nyújt, izgalmat ad, növekvő kapcsolatrendszert, tudást biztosít. És a benne dolgozó tulajdonos számára – ebben külön fejezetben foglalkozunk – havi fizetést is. Ilyenkor a vállalkozás nem válik el a tulajdonos személyétől, ő maga is aktívan szerepet vállal benne. Paradox módon ez a struktúra sokszor a fennmaradás vagy a növekedés legfőbb akadálya. Számos vállalkozó fél a beosztottakat a tudás, a kapcsolatrendszer közelébe engedni attól tartva, hogy az elvehető tőle – így torlaszolva el az utat a cég fejlődése elől.

Mit fektet be voltaképpen a vállalkozó?
„A bird in the hand is worth two in the bush” (magyar változatban: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok) – idézi a világ legismertebb befektetési alapkezelője, Warren Buffett Ezópusz meséjét – azaz a ma biztosan meglévő „kicsi” többet ér, mint a jövőbeni, de bizonytalan nagyobb. Ha a jövőbeni haszon ugyanannyi, mint amennyink ma van, vagy csak picivel több, nem éri meg kockázatot vállalni. Ráadásul még dolgozni is, amikor az ember nem csak befektet, tehát csendestárs, hanem a személyét, tudását, testi és lelki erejét adja a vállalkozáshoz.

Milyen befektethető erőforrás van? Ezt hívják apportnak (szellemi tőke bevitele, pénz vagy kapcsolatrendszer, elővásárlási jog). A cég létesítő okirata ezeket a befektetett erőforrásokat tételesen felsorolja, sőt számszerűsíti is.

Ken Blanchard Vezetés magasabb szinten című kiváló könyve sok más mellett a szervezeten belüli öt, úgynevezett hatalmi ráhatásról (96. old.) is szót ejt. Ezek:

a pozíció (valaki vezető)
a személyiség ereje
a feladatkör (a titkárnő, aki a vezérigazgató naptárát kezeli)
a kapcsolatrendszer (szervezeti egységeken átívelő barátság, avagy valaki lekötelezettsége egy korábbi szívességért)
a tudás (speciális szakértelem vagy készség)
Ezek mindegyike lehet apport, induló erőforrásként beépíthető egy cég indulásába.

Mit lehet bevinni a vállalkozásba?
Egyik ügyfelem korábban olyan civil szervezet vezetője volt, amely hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiaci integrációját segítette. Amikor már nagyon nehéznek érezte egy nonprofit szervezet működtetését, hasonló tematikájú vállalkozásba kezdett. A kezdeti időszakban nagyon félt a többi, már régóta a piacon lévő, jól ismert, bejáratott munkaközvetítő cégtől, ám kollégáival megtalálták az üzleti előnyt: nem pusztán kiközvetítették a munkáskézre éhes gyárakba a betanított munkásként dolgozni akaró (legtöbbször alacsony iskolázottságú és igen rossz anyagi körülmények közül, nagy létbizonytalanságból érkező) embereket, hanem felkészítették őket a monotonitás tűrésére, valamint sokféle egyéb készséget igénylő munkakörökre.

Emellett mentorálták is őket, ezzel segítve a bennmaradásukat a munkahelyen, illetve csökkentve a gyár humánerőforrás költségeit azzal, hogy visszafogták a fluktuációt, azaz a gyárnak már nem kellett havonta új és új embert keresnie ugyanarra a pozícióra, betanítania, munkaruhával ellátnia.

A tevékenység lényege nem változott, ám a szemlélet igen. Innentől kezdve nem az európai uniós pályázat, valamint a zökkenőmentes beszámoló volt a siker kritériuma, hanem az, hogy a munkáltatók és a munkavállalók is azt kapják, amire valóban szükségük van, aminek következtében őket keressék a továbbiakban is, ha munkaközvetítésről van szó.

Mit vitt be ez a valaha nonprofit csapat a vállalkozásba? Szociális szemléletmódot, tudást egy speciális munkavállalói rétegről, szakmai készségeket (hátrányos helyzetű munkavállalók mentorálása).

Milyen lesz a befektetés?
Minthogy nincsenek szabályok arra vonatkozóan, hogy hogyan kell felépíteni egy vállalkozást, döntő, hogy az alapítók személye meghatározó és egészen addig az is marad, amíg ők benne vannak a szervezetben, illetve az felnőttkorú nem lesz.

Élvezet és öröm nélkül nem szabad vállalkozást indítani. Az igazi élvezet forrása az, hogy minden élesben történik, azaz a cég kint van a piacon. Az élvezettel és örömmel végzett tevékenységet átitatja, hogy az érintetteknek a tudásukat, a személyiségüket, az arcukat igazi versenyhelyzetben kell kamatoztatniuk. Analógia a pókerrel: pénzalapú tét nélkül nem ugyanaz a hatás, másfajta az izgalom. A tét teremtette pszichológiai nyomás alatt másfajta döntések születnek. Mindezt nem szükséges nyomásként felfogni, pusztán valódi helyzetnek. A profi előadó számára szükséges a közönség, a profi focista igényli a teli torokból ordító 80.000 embert – és ebben benne van az is, hogy esetleg ellene ordítanak, őt fütyülik ki.

Tehát a pénz, az anyagiak nem valamiféle szükséges rossz, hanem valódivá teszik a vállalkozást. Csak éppen nem szabad, hogy a cél az anyagi szerzés legyen. Cél lehet az üzleti siker, az elismertség, az évek során való megbölcsülés, az önmegvalósítás. A hosszú távon is igazán sikeres üzlet kiindulása mindig a szolgálat: jó minőséget nyújtani, tisztességes áron és olyan területen, amelyre valóban szüksége van a vevőnek.

SZERZŐ: DR. LIGETI GYÖRGY
 
 

https://mipszi.hu/cikk/210305-vallalkozas-befektetes